ELŐRENDELHETŐ KAVICSMESE-KÖNYVEM

Sziasztok! Már a nyomdában van az új, és egyben első könyvem.  A benne található Kavicskép-illusztrációknak és a szövegének is én vagyok a szerzője.  A könyv  23x22 cm, keménytáblás, fűzött, teljesen kihajtható, a legjobb minőségben készül, strapabíró, könnyen kézben tartható. 32 oldalas, minden rövid szövegrészhez van egy mesekép. A mese gondolatokat ébreszt, szociális érzékenyítő hatású, a perifériára szorult „testvérre” fókuszál, „továbbgondolásra sarkall” és megtanít arra, hogy az utolsókból lehetnek elsők, és az elsőkből lehetnek utolsók.  Mindezt úgy tanítja meg, hogy egy kedves, szívmelengető történetbe burkolja az üzenetet. Ára 2500 Ft, a csomagküldés 1000 Ft. (1-3 db könyvnél 1000 Ft a szállítás.) Előrendelések már leadhatóak, az üzenetküldés menüpont alatt várom, hogy megírjátok, hány darabot tegyek félre számotokra.  A könyv egyelőre korlátozott számban lesz kapható, így aki szeretne, jelezze nekem időben!

 

Kavicskép kiállítás a központi Szabó Ervin Könyvtárban, 2019. szeptember 6-27.

A kavicskép kiállítás megnyitó ünnepsége teltházas volt ismét!

Köszönöm mindenkinek, aki velem ünnepelt, és az elkövetkező három hétben megtekinti legújabb kavicskép kiállításomat, Budapesten! A megosztásokat nagyon megköszönöm, már csak azért is, mert az elkövetkezendő években vidéken lesznek kiállításaim, így a budapestiekkel egy pár évig nem találkozom, hacsak el nem jönnek a többi színhelyre, kissé távolabbi városokba. 
2018-ban, Budapesten volt az első kavicskép kiállításom az Aranytíz Kultúrházban, majd idén tavasszal, a Duna Palota adott helyet a második tárlatnak, ahová teljesen új képekkel érkeztem. A harmadik pedig ez a 2019 szeptember 6-án megnyílt tárlat, szintén egészen új alkotásokkal. Azért választottam Budapest színhelyeit elsőként, mert miután elindult facebook-oldalam, később a weboldalam, Budapestről kaptam a legtöbb visszajelzést, innen követték a legtöbben alkotói munkámat. Idővel az egész országból, köztük szülővárosomból is egyre többen érdeklődtek, ezért a következő évek kiállításait viszem vidékre, elsősorban Nagykanizsára, ahol születtem és élek. Köszönöm a budapestieknek azt a sok biztatást, támogatást és bátorítást, amit kaptam eddig, és amire ez után is számítok, majd reményeim szerint eljön az ideje, amikor ide újra visszatérek. Szerintem ez a hármas szám – a három kiállítással Budapesten – így most kerek.

Inspirációim a kavicskép készítéshez

Életem, munkám során mindig emberekkel foglalkoztam. Hitoktatóként kezdtem, sok gyerekkel körülvéve…majd családsegítőként több évet dolgoztam a gyermekvédelemben. Az életemnek mindig része volt úgy a fény, mint az árnyék, ami annál jobban elválik, és annál élesebb, minél nagyobb, és erősebb a fény. Az alkotás – ellentétben a köztudatba íródott habos-babos felhőkön járó léttel, inkább a földhöz van közelebb. Igaz, az égből jön az áldás. De mi itt vagyunk, két lábbal a földön. Ez a valóság, legalábbis az én életemben – már csak azért is, mert minden egyes kavicsot a földről kell fölemelnem, oda kell értük lehajolni. Az egy-egy képhez alkalmas kavicsok megtalálása olyan, mint az egy szem arany az átmosott homok tonnái után…

Inspirációkat az élet minden területéről merítek. Úgy, ahogy a világot, és az embereket nem csak a látható valóság, hanem benyomások alapján is szemlélem, az inspirációt sem egy konkrét kép, vagy történet adja, hanem benyomások százai. A képek nagyon "mélyről" születnek, mélységüket és mondanivalójukat visszajelzések sokasága igazolja.

Szeretettel várok mindenkit, amíg a kavicskép kiállítás tart! 

Hálás vagyok azért a Jó Istennek, hogy adta ezt a talentumot, és élhetek vele, hogy amikor alkotok, kinyílik egy különös világ. A legtöbbször csend van ilyenkor, már amennyire ez rajtam múlik. Szeretem a csendet. A visszafogott, halk embereket. Szeretem a szelíd, békés közeget. Az alkotás a „figyelni tudás” művészete. Ehhez a csend a legjobb barát. A kreativitás nem működik egy zajos, inger-küszöböt egyre jobban próbára tevő világban. Ahol a szem, a fül, és az érzékek annyira el vannak telve, hogy megszűnik a belső látás, hallás és a lélek tapintása. Megszoktuk, és talán már nem is tűnik fel Exupery mindenki által ismert szavainak a lényeget érzékeltető valósága: „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, a szemnek láthatatlan.” Így van ez akkor is, amikor az alkotás születik, bár igen csak esztétikus, kézzel fogható dolog válik belőle… mégis a legfontosabb hozzávaló nem a festék, nem a kavics, hanem a belső látás. Azt gondolom, így vannak ezzel a szemlélők is. Akik eljöttek erre a kiállításra. Amit magukkal visznek, annak csak egy szűkebb szeletkéje a konkrét képi világ. A lényeget a szívükben fogják megélni.

Végül, az alkotás „párbeszéd”. A végeredmény után is folytatódó párbeszéd, mindaddig, amíg változunk, változni fog az is, hogy mit vélünk felfedezni egy-egy alkotás kapcsán. Ezért szoktam azt mondani, hogy az alkotás nem maga a mű, hanem az alkotó és a szemlélő közös műve. Ennek lesz itt az ideje, amikor körbejárják a tárlatot, és megállnak egy-egy kép előtt.

Ajánlatkérés