Bemutatkozás

Örömmel üdvözlöm weboldalamon!

Furmen Erzsébet vagyok, a “Kavicsművész” oldal megálmodója. (Szilajka Erzsébet néven ismerhettek meg.) A kavicsok szín, forma, mintagazdagsága, a természet szépsége ihleti képeimet, alkotásaimat. Csodálatos dolog “együtt dolgozni” a természettel. A kavicsokat eredeti formájukban használom fel, csak a természet csiszolja. Műveimet szívvel-lélekkel, derűvel készítem, ami remélem, képeimből is sugárzik. Nagyon nagy örömömre szolgál, hogy megrendelőimtől sok olyan visszajelzést kapok, miszerint alkotásaim “lélekmelengetőek”, “megnyugtatóak”, “békét sugároznak”, “elgondolkodtatóak”. Ez az a többlet, amit alkotásaimmal adni tudok. Remélem, még nagyon sok örömöt élek át és adok tovább - amikor az ihlettől a megvalósításig -, a kép “rátalál” gazdájára, illetve ha valaki megtalálja az alkotást, ami igazán szívéhez szól, és a magáénak érzi. Nagyon örülök, hogy messzebbre mutathatok “önmagamnál”...  Hitem szerint a teremtett dolgok a Teremtőre mutatnak.

A kavicsok egyszerre statikusak és dinamikusak. Ez attól függ, hogy az alkotó mennyire tudja beleálmodni a kész műbe a gondolatvilágában megszületett mozdulatokat, érzelmeket.

Sok olyan visszajelzést kapok, hogy képeim alakjai élethűek, szinte mozognak, és a kész művek hangulata a nézőkben nagyon mély érzéseket kelt.

Menet közben több spontán, előre nem tervezett részlet is alakul a képen, teret hagyok a fantáziámnak, engedem, hogy az érzelmeim, gondolataim átitassák a mondanivalót. A kialakult képi világ pedig dinamikussá válik annak ellenére, hogy maga a kavics statikus szerepet tölt be az alkotásban. A végeredmény olyan, mint egy jó pillanatban készített fotó. Benne van a mozdulat, és az érzés, a történet, amit lehet folytatni. A képeken így nem csak kavicsok vannak, hanem láthatatlan ujjlenyomatok, és "lélek-lenyomatok" is. 

Az alkotói folyamat tanít a lemondásra és elengedésre is, mint ahogy a kész képektől is nehéz megválni. Ennek ellenére mégis szabaddá tesz az elengedés. A valódi öröm - természete szerint -, osztozni kíván másokkal. A megtartás pedig bezár, önzővé, merevvé tesz. Csuda jó érzés tapasztalni, ha az öröm kiárad, amikor egy-egy kép gazdára talál, s ezzel egy időben lemondok a "kőgyűjteményem" egy részéről is.

Gyakran hagyatkozom a megrendelők elképzeléseire, de ezt mindig ötvözöm a művészi szabadsággal. Ha csak magamra hallgatok, szeretem az egyszerűséget, a letisztult vonalakat.  Azt gondolom, hogy az élet lényegi elemei mindig a legegyszerűbb dolgokon állnak vagy buknak. Egyszerű tematikába, mint mondjuk két ember, vagy családtagok közötti szeretet-kapcsolat; belevinni azt a többletet, ami áthidalja a közhelyek és az egyediség érzékeny határát, ezt tartom művészetnek. Ez nem csak rekonstruál egy életképet, hanem hozzá is tesz valamit, ami előtt érdemes megállni, és szabadjára engedni a gondolatokat.

Azt vallom, hogy a kész alkotás nem az a "produktum", amit létre hozok, hanem az alkotó és a befogadó közös műve. Akkor válik igazi alkotássá, ha többlet-jelentéssel bír a befogadó számára, hiszen ő is hozzáteheti a maga lényének mélyéből fakadó érzéseket és gondolatokat, van erre lehetősége. A lehetőség pedig ott van mind a képek szabadságot meghagyó lelkületében, mind abban, hogy a kavicsoknak nincs arcuk, így bárki "beléphet", és szerepet kaphat egy-egy műben.

Alkossunk közösen! Keressen fel bátran a megadott elérhetőségeken!

Furmen Erzsébet Kavicsművész

Kérdéseiteket, megrendeléseiteket az alábbi email-címre várom: kavicsmuvesz@gmail.com

A választ feltétlenül nézzétek meg a SPAM mappában is!