falikép

A küszöbön áll a nyár. A jó idő az alapfeltétele annak, hogy a lakásokat festetni lehessen. Ilyenkor a friss falakon túl, megújulásra vágyunk. Most mi is ebben a cipőben járunk. Az én falamon is méltó helyre kerülnek végre, a festés után a kavicsképek.

Rendszeresen kapok tőletek olyan visszajelzést, hogy első ránézésre tudjátok, melyik kép tartozik hozzám. Mindig a lágy ívek "szerelmese" voltam. Most valami igazán sajátos élményt osztok meg veletek...

Szívesen leülnél erre a székre? Én igen. Gondolatban mindannyiszor megteszem, ahányszor egy-egy kavicskép az első ihletettségtől kezdve a megvalósuláson át megszületik. Szeretem a csendet. Szeretek visszavonulni a világ inger-kavalkádjától a saját belső világomba.... így indul minden... 

A „Zsenge szerelem” című kavicskép az már az első kiállításomon szerepelt, az egyik legkedveltebb darab lett. Többen szerettek volna hasonlót rendelni, dehát ki kell várni, amíg ilyen különleges kavics-kalapot ad a természet. 

Mi a kulcsa annak, hogy a kész mű személyesen "megszólít"? Részek az egészből - vagyis hogy áll össze az egyedi dekorkép kavicsokból? Mitől lesz sokkal több, mint egy puszta tárgy? Adott egy falemez, sok-sok kiló kavics, néhány ecset, akrilfesték, és végül, de nem utolsó sorban a készítő személyisége, lelkisége.

Hosszú – hosszú évek óta a lakásunk egy-egy sarkában, de legfőképpen a nappalinkból „elcsípett” részben alkottam, ha időm engedte.