Beköszönő, avagy miért jött létre ez a kavicskép weboldal?

2017-ben indítottam egy facebook-oldalt: www.facebook.com/kavicsmuvesz abból a célból, hogy bemutathassam kavicsképeimet, melyeknek már jó ideje nagy sikerük volt családom, ismerőseim, barátaim körében.

Milyen volt a kavicskép album fogadtatása?

Szinte rögtön a „nyitás” után elérte az oldal a tizennyolcezres követői létszámot, mára pedig több, mint harmincezren tették le voksukat alkotásaim oldalán – „csak” a közösségi oldal tagjai közül. Szinte olyan volt ez, mint egy "közfelkiáltás": Kavicskép! Milyen különleges! Két év sem telt el a facebookon való bemutatkozásom óta, amikor elérkezettnek láttam az időt egy honlap indítására, hiszen nem mindenki van jelen a közösségi médiában.

Eljött tehát az ideje; nagy izgalommal és várakozással vágtunk bele e honlap - mint kavicskép album - létrehozásába.

Lassan körvonalazódott a tartalom, a forma (…), mint egy tojásban növekedő madár, a kopogós, kemény, mégis sérülékeny héj takarásában. Hogy miért ezzel a példával élek? Mindjárt kiderül! A hivatalos „indulást” tekintem a születés szimbólumának. A madár szárnyakat bont, de repülni még nem tud, erre most nem én tanítom, hanem te, aki ezt a bejegyzést olvasod. De mégis, hogyan? Úgy, ha továbbítod, elújságolod családodnak, barátaidnak, ismerőseidnek, hogy mit találtál, hogy van ez a különleges kavicskép weboldal…ha úgy érzed, ha érdemesnek találod munkáimat az ajánlásra. Miért hasonlítom ezt a folyamatot a szárnyaláshoz, a madár kirepüléséhez? Mert nélküled nem terjed a híre a honlapnak, az pedig olyan, mintha a madár a fészkében maradna.

Örömhír - elindult Szilajka Erzsébet kavicsművész bemutatkozó weboldala, mint kavicskép fotóalbum

Ha segítségeddel elindul, vagyis célt ér, és itt is egyre többen megismerik, akkor lesz egy újabb blog- bejegyzésem, ahol megmutatom, hogyan „repül” a fióka. 

Az alkotás mellett írni is nagyon szeretek, így rendszeresen teszem majd közzé itt, a blogomban az újabb „irományaimat”, kísérjétek figyelemmel!

 

Útfélen és útszélen, fák gyökere alatt,

tengerfövenyen,

ember-lakta s érintetlen világok

határmezsgyéjében,

út-építésben és akadály-elhordásban,

házak, templomok alapjában

s emberek alaptalan megkövezésében,

hegyek és mélységek terében

a csillagrendszerekben

és egészen közel, a kezemben – kő, kavics.

 

Jéghideg, ha körülötte szél és tél az úr,

tűz-meleg, ha tartja tenyerem.

Története van, és története lesz, ha

képpé összeállva a különbözőség

egységgé olvad, de megmarad

az egyes tagok megismételhetetlen, egyéni arca.

Lelket melengető, hidegnek hitt kövek!

Üzenni szeretnék veletek.

(Szilajka Erzsébet)