Kavicskép készítés: Látni, amit mindenki, miközben arra gondolni, amire még senki...

Az idézet Szent-Györgyi Alberttől származik, akiről tudjuk, hogy látta, amit mindenki, és gondolt „egy olyat”, amit addig még senki… Ahányszor olvasom, vagy hallom tőle ezt az idézetet, mindig a kavicsképek, vagyis a kavicskép készítés jut eszembe.

Kavicskép, mint felfedezés

„Felfedezni annyit tesz, mint látni, amit mindenki, miközben arra gondolni, amire még senki.” Szent-Györgyi Albert

A kavicskép készítés első pillanatától az utolsóig, egy kalandos felfedezés történik. Valószínűleg mindenki mást látna bele egy-egy kavicsba. Ahogy már írtam erről; van úgy, hogy egyetlen különleges jelentésű kavics köré épül az egész kép, és van úgy, hogy a megálmodott kavicsképhez kell keresni a további megfelelő kavicsokat.

Valóban az a kavicskép lesz a kavicsból, ami az első ötlet volt?

Tovább megyek: nem egyszer fordult elő, hogy egy talált kavicsot félretettem egy konkrét céllal, aztán mégis más lett belőle. Ez azt jelenti, hogy egy kő határtalan jelentéssel bírhat.

Mitől függ, hogy a kavicsokból milyen kavicsképek lesznek?

Attól függ, ki, mikor, és mit vél felfedezni bennük. Az idő múlásával lehet, hogy valami újabb és újabb dolog körvonalazódik abban a sziluettben, amit a kavics képvisel. Hasonló ez a pszichológiában használt Rorschach teszthez. Mindenki meglát „valamit” (a tintafoltokban), és az a „valami”, az a saját lelkének a kivetülése. Igazából azt vetíti bele, ami ott van benne, ömagában, mint alkotóban. „Ki mit lát bele”? Milyen a lelke? Ezt a „lenyomatot” hagyja ott az alkotásain. Függetlenül attól, hogy kavicsképről, festményről, szoborról, kerámiáról, épületről, vagy másféle emberi alkotásról legyen szó, az az alkotóról szól a leginkább.

Ezért van az, hogy egy darab kavicsban rengeteg lehetőség rejlik, ugyanakkor mégis csak egyetlen alakot kap, az adott képben. No, ez a KAVICSKÉP.