Szeretettel hívom és várom

Kavicskép-kiállításomra,

2019. szeptember 7-27-ig,

Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár,

(1088 Budapest, Szabó Ervin tér 1.).

A tárlat megtekinthető:

hétköznapokon 10-20 óráig,

szombatonként 10-16 óra között.

A kiállítás megnyitójára szeptember 6-án,

18 órai kezdettel kerül sor!

Megnyílt a legújabb kavicskép kiállítás!

A kavicskép kiállítás megnyitó ünnepsége ismét teltházas volt! 

Köszönöm mindenkinek, aki velem ünnepelt, és az elkövetkező három hétben megtekinti legújabb kavicskép kiállításomat, Budapesten! A megosztásokat nagyon megköszönöm, már csak azért is, mert az elkövetkezendő években vidéken lesznek kiállításaim, így a budapestiekkel egy pár évig nem találkozom, hacsak el nem jönnek a többi színhelyre, kissé távolabbi városokba. 
2018-ban, Budapesten volt az első kavicskép kiállításom az Aranytíz Kultúrházban, majd idén tavasszal, a Duna Palota adott helyet a második tárlatnak, ahová teljesen új képekkel érkeztem. A harmadik pedig ez a 2019 szeptember 6-án megnyílt tárlat, szintén egészen új alkotásokkal. Azért választottam Budapest színhelyeit elsőként, mert miután elindult facebook-oldalam, később a weboldalam, Budapestről kaptam a legtöbb visszajelzést, innen követték a legtöbben alkotói munkámat. Idővel az egész országból, köztük szülővárosomból is egyre többen érdeklődtek, ezért a következő évek kiállításait viszem vidékre, elsősorban Nagykanizsára, ahol születtem és élek. Köszönöm a budapestieknek azt a sok biztatást, támogatást és bátorítást, amit kaptam eddig, és amire ez után is számítok, majd reményeim szerint eljön az ideje, amikor ide újra visszatérek. Szerintem ez a hármas szám – a három kiállítással Budapesten – így most kerek.

Inspirációim, a kavicskép készítés folyamatában

Életem, munkám során mindig emberekkel foglalkoztam. Hitoktatóként kezdtem, sok gyerekkel körülvéve…majd családsegítőként több évet dolgoztam a gyermekvédelemben. Az életemnek mindig része volt úgy a fény, mint az árnyék, ami annál jobban elválik, és annál élesebb, minél nagyobb, és erősebb a fény. Az alkotás – ellentétben a köztudatba íródott habos-babos felhőkön járó léttel, inkább a földhöz van közelebb. Igaz, az égből jön az áldás. De mi itt vagyunk, két lábbal a földön. Ez a valóság, legalábbis az én életemben – már csak azért is, mert minden egyes kavicsot a földről kell fölemelnem, oda kell értük lehajolni. Az egy-egy képhez alkalmas kavicsok megtalálása olyan, mint az egy szem arany az átmosott homok tonnái után…

Inspirációkat a kavicskép készítés során az élet minden területéről merítek. Úgy, ahogy a világot, és az embereket nem csak a látható valóság, hanem benyomások alapján is szemlélem, az inspirációt sem egy konkrét kép, vagy történet adja, hanem benyomások százai. A képek nagyon "mélyről" születnek, mélységüket és mondanivalójukat visszajelzések sokasága igazolja.

A kavicsképek különös világa

Hálás vagyok azért a Jó Istennek, hogy adta ezt a talentumot, és élhetek vele, hogy amikor alkotok, kinyílik egy különös világ. A legtöbbször csend van ilyenkor, már amennyire ez rajtam múlik. Szeretem a csendet. A visszafogott, halk embereket. Szeretem a szelíd, békés közeget. Az alkotás a „figyelni tudás” művészete. Ehhez a csend a legjobb barát. A kreativitás nem működik egy zajos, inger-küszöböt egyre jobban próbára tevő világban. Ahol a szem, a fül, és az érzékek annyira el vannak telve, hogy megszűnik a belső látás, hallás és a lélek tapintása. Megszoktuk, és talán már nem is tűnik fel Exupery mindenki által ismert szavainak a lényeget érzékeltető valósága: „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, a szemnek láthatatlan.” Így van ez akkor is, amikor az alkotás születik, bár igen csak esztétikus, kézzel fogható dolog válik belőle… mégis a legfontosabb hozzávaló nem a festék, nem a kavics, hanem a belső látás. Azt gondolom, így vannak ezzel a szemlélők is. Akik eljöttek erre a kavicsképeket bemutató kiállításra. Amit magukkal visznek, annak csak egy szűkebb szeletkéje a konkrét képi világ. A lényeget a szívükben fogják megélni.

Végül, az alkotás „párbeszéd”. A végeredmény után is folytatódó párbeszéd, mindaddig, amíg változunk, változni fog az is, hogy mit vélünk felfedezni egy-egy alkotás kapcsán. Ezért szoktam azt mondani, hogy az alkotás nem maga a mű, hanem az alkotó és a szemlélő közös műve. Ennek lesz itt az ideje, amikor körbejárják a tárlatot, és megállnak egy-egy kép előtt.

<span style="color: rgb(255, 255, 255); font-family: " open="" sans",="" helvetica,="" arial,="" "liberation="" sans-serif;="" font-size:="" 13px;="" text-indent:="" 70px;="" background-color:="" rgb(1,="" 107,="" 183);"="">

 

Ajánlatkérés