Sokszor a „legkisebb” a „legnagyobb”… a kavicsképek fő „alkatrészei”

Eddig mindig csak a pozitívumokról szóltam. Nem azt akarom mondani, hogy most negatív leszek, de elárulom a kavicsképek készítésének egyik legküzdelmesebb titkát.

A kavicsképek rejtelmes részletei

Nos, a kezdő kép talán már el is mondott mindent, de azért van még hozzáfűzni valóm. A kavicsképek leg-jelentéktelenebbnek és leg-evidensebbnek tűnő darabjai a kezek és a lábak. Nyilván nem rájuk helyeződik a lényeg, de értük a legnehezebb megküzdeni. A többi szép kő, kavics adódik. Csak fantázia kérdése, hogy mi lesz belőlük. De a kezek és a lábak; örök hiány, illetve keresés-kutatás, aprólékos munka. Nem helyettesíthetőek mással. Szem-és derékpróbáló gyakorlat (lenne) ha egyáltalán talál az ember.

Kavicskép aligha születik hosszúkás kavicsok nélkül…

Megtekintés

Megtekintés

A hosszúkás kavicsok – melyek a képen is láthatóak – nos, alig fellelhetőek. A tengerparton gyűjtöttem a fehéreket… Egyáltalán nem tolongtak és villogtak előttem. Szinte „ki kellett kaparni” a többi alól. (Pl. ahelyett,  hogy ejtőztem volna a vízben.) A nagyobbakat, amit nadrágszárnak használok, a többi kavics között leltem elvétve. A kisebb barnákat pedig ott, ahol egészen pici kavicsok vannak elterítve. Szem- és derékpróbáló feladat. Ami „fentről”jónak látszik, közelről lehet, hogy nem jó, mert a hosszúságához képest „dundi”, nem arányos. Ilyenkor hiába hajol le érte az ember…A készülő kavicskép pedig ott vár az asztalon…

Miért írom le mindezeket a kavicsképek ügyében (vagyis a saját ügyemben)?

Arra gondoltam, hátha találok valakit, aki szívesen gyűjt nekem ilyeneket. (Természetesen nem ingyen.) Ki tudja? Lehet, hogy valaki, aki ezt olvassa, éppen egy ilyen lelőhely közelében él, és szívesen segítene. A kavicsképek legkisebb, és mégis legnagyobb elemeiről most egyelőre ennyi. Ha megszólítva érzed magad, üzenj.