Számomra az egyik legkedvesebb kavicskép

Az anya-lánya kavicskép rövid története

Egyszer nagyon kifogytam a kavicsokból, legalábbis hiányérzetem támadt. Mert hogy mi a „kifogyás”, az nagyon relatív… Vicces, de nagyon sok kavicsom volt még mindig, amikor „mennem kellett” gyűjteni. Akkor találtam azokat a gyönyörű barnás-narancsos árnyalatú kavicsokat, melyeket felhasználtam ehhez a kavicsképhez. Mintha a természet egy kupacba rendezte volna nekem ehhez a legszebbeket. Az anya szoknyája a térben spirálisan „megcsavarodik”, ahogy belekap a kora esti szél. A kislány kavicsruhácskájában a csík éppen ellenkező irányban fut végig, mint az anyáén, de az árnyalatok ugyanazok. Hiszen anya és lánya – test a testből.

Megtekintés

Anya-lánya

A kavicskép egyszerű hátterének jelentősége

Itt a kavicsok annyira különlegesek, hogy azt gondoltam, minél egyszerűbb a kavicskép háttere, annál jobban kiemeli a lényeget. Így a kavicskép szélére csupán egy kandeláber került, és a fényekkel játszottam úgy, hogy kiemeljék a már amúgy is gyönyörű színeket a képen.

(Természetesen olykor a bonyolultabb háttér jelentős a kavicsképeken, melyek a kavicsokkal együtt fejezik ki a fő mondanivalót. Ez mindig a mondanivalótól, hangsúlytól függ.)

Mi lett kavicskép „sorsa”?

Az anya-lánya kavicskép akkor született, amikor még nagyjából az elején voltam a „nyilvánossá tett” facebook-oldalam születésének. Bár kavicsképeket már korábban is készítettem, de amikor megmutattam, egyre nagyobb érdeklődés övezte műveimet. Ez vezetett arra, hogy önbizaom-hiányos próbálkozásaim után el tudtam hinni, hogy valóban szépségesek a képeim. Ekkor jelentkezett egy édesanya az anya-lánya kavicsképért. Igaz, már akkor is nagyon közel állt a szívemhez az alkotás, de még annyira friss volt, hogy szinte észrevétlenül lemondtam róla. Tudom, hogy nagyon jó helyre került, és örömöt okoz, hogy tovább adhattam vele valami szépséget. Az édesanya, akinek a birtokába került, legutóbbi kavicskép kiállításomra (Duna Palota) visszakölcsönözte. Nagyon jó volt újra kézbe venni.