Ülj ide, lásd a kavicsképet úgy, ahogy én!

Szívesen leülnél erre a székre? Én igen. Gondolatban mindannyiszor megteszem, ahányszor egy kavicskép az első ihletettségtől kezdve a megvalósuláson át megszületik. Szeretem a csendet. Szeretek visszavonulni a világ inger-kavalkádjától a saját belső világomba.... így indul minden... 

Megtekintés

Kavics

El-elmélázok azon, hogy egy kavics milyen kalandokon megy át, mielőtt a kezembe kerül. A földtörténeti korokon át hogyan születik a kőzet, aztán milyen természeti körülmények szakítják le és görgetik tovább, milyen hosszú útszakaszt tesz meg, mire éppen elém gurul? S vajon hány generáción át, hány emberkéz emelte fel, hány szem csodálta, mielőtt visszahajította a vízbe, hogy folytassa útját? Kavics … egy kis történelem-darab.

Az alkotás kezdete – a csend – csendből kavicskép

Teljesen mindegy, hogy a kavicsképet én találom ki, vagy a megrendelő körvonalazza a témát. Nekem kell megálmodni újra, gondolatban összerakni abból a csendből, amibe visszavonulok az alkotás kezdetén. „Az én gyerekemmé” kell váljon... csak így lesz lesz hiteles, és így válik a rám jellemző teljesen egyedi vonásokkal felruházott kavicskép kompozícióvá.

Gondolatban leültem a székre. Ott, a parton. Míg a tengerre ereszkedő köd szürke fátylat von a tájra, belül egyre színesebb lesz a világ. A szürkeség, és az eltávolodás is csak azért van, hogy amikor újra a valós színeiben pompázik minden, még szebbnek lássuk. Az egyes kavicsok kezdenek gondolatban faliképpé változni… először kizárom a világ felől érkező inger-kavalkádot, megkeresem, és megtalálom a csendben a lét legmélyéről fakadó eredetiséget. 

Kavicskép – sokkal több, mint falikép

A kavicsképek készítése az én esetemben mindig egy olyan történet, amely nem zárul le az alkotás befejezésével. Folytatódik, mint ahogy azt a bemutatkozásomban is megfogalmaztam:

„Azt vallom, hogy a kész alkotás, kavicskép nem az a "produktum", amit létre hozok, hanem az alkotó és a befogadó közös műve. A kettő együtt maga a kavicsművészet. Akkor válik igazi alkotássá, ha többlet-jelentéssel bír a befogadó számára, hiszen ő is hozzáteheti a maga lényének mélyéből fakadó érzéseket és gondolatokat, van erre lehetősége. A lehetőség pedig ott van mind a kavicsképek szabadságot meghagyó lelkületében, mind abban, hogy a kavicsoknak nincs arcuk, így bárki "beléphet", és szerepet kaphat egy-egy műben.”

A csend, a béke, és a nyugalom ott marad a képen…

…a legtöbb visszajelzés ezt tükrözi. Én is így érzem, és ennek örülök a legjobban. "Minél csendesebb a víz, annál tisztább." Nem kavarodik fel, legfeljebb a tükörkép lesz egyre érdekesebb, amit látunk benne. Mert azt is egyre többen mondjátok, hogy "meg kell állni gondolkodni" a kép előtt...

A kavicsképek készítése, maga az alkotói folyamat – mint egy szivacs - , beissza magába  a csendet… és aki szemléli, lélekben ott találja magát a parton, azon a széken, ahol a szürke köd nemhogy akadályozná, hanem segíti a valódi „látást”, ami elsősorban a belsőtől függ. Köszönöm, hogy ismét velem tartottál. Ha tetszik, megoszthatod.